Lenkát, az átlagosnál gömbölyűbb kislányt gyakran csúfolják a gyerekek – akárcsak Palkót, az átlagosnál keskenyebb kisfiút. Lenka magányosan rajzolja csodálatos képeit az aszfaltra, Palkónak pedig a könyvei jelentik a társaságot. Ők ketten a játszótéren találkoznak, egymásra csodálkoznak, s onnantól kezdve már egyikük sem magányos és kirekesztett, hiszen lett egy igazi barátja. A gömbölyűséget és a cingárságot elfogadják egymásnak és aztán önmaguknak is, márpedig az önelfogadás az egyik legnagyobb lépése az embernek a nyugodt, boldog élet felé.